Ünnep az emberöltőben

Betlehemi öröm
2017-11-14
Egy kis ünnep
2017-11-14
Mindent mutat

Ünnep az emberöltőben

Megtöltötték a nővérek Szeplőtelen fogantatás ünnepén a Zárda templomot, amely teljes díszében várta aztán a diákokat, majd a városi híveket – emlékeztünk vissza a régi ünneplésre Szimplicia nővérrel.

Körtvélyesi M. Szimplicia szatmári irgalmas nővér harminc éve szolgál a Zárda templomnál. Takarítja, rendben tartja, ellátja a sekrestyési feladatokat, de kimossa a miseruhákat és még a templom kertjét is ő kapálja, a rózsákat gondozza. Munka közben találtuk szerdán is, amikor megkerestük, hogy a nővérek nagy ünnepe, Szeplőtelen fogantatás napja előtt meséljen nekünk a régi időkről, a készülődésről, az egykori ünneplésről. A kilencvenkettedik életévét töltő nővér, aki tizenhét évesen lépett be a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek Rendjébe – tehát épp hetvenöt éve tagja annak – szívesen felidézte a régi történéseket.

Nővér, ha így visszanézünk ebben az eltelt a hetvenöt évben – ami egy emberöltő –, milyen volt régen a Szeplőtelen fogantatás ünnepre való előkészület?

Körtvélyesi M. Szimplicia: Sokat készültünk az ünnepre, nagyon vártuk, ahogy Szent Vince ünnepét is, mert mindkettő nagyon fontos volt. Előtte triduumot tartottunk szónokkal, és minden este volt beszéd. A prédikációk olyan szépek voltak, hogy alig bírtuk felfogni. Feldíszítettük az egész templomot, erre nagyon odafigyeltünk. Mindig azt mondta a tisztelendő anya, hogy ‘a Szűzanyának gyönyörűen csináljátok’! Néha leszólt a kórusról is: ‘azt a virágot igazítsd meg, mert az nem jól van’! A kertből és a virágházból hoztuk a virágokat. Az ünnep napján aztán rendesen szólt az udvaron a csengő öt előtt tíz perccel, fél hatkor már volt a reggeli ima és elmélkedés a kápolnában, és mentünk a konventmisére. A reggel hét órási szentmisén az összes nővér részt vett, tele volt a templom nővérekkel. Az evangélium után buzgóságból megújítottuk a fogadalmunkat, az egész templom. Képzelje el, mindenkinek a nagy cédula a kezében volt, nagy szöveget kellett mondani – még a múltkor ez a lap a kezembe akadt. Az egész templom zengett. A püspök volt ilyenkor jelen, a helyettese, vagy Ilosvay nagyságos úr, a Nagytemplom plébánosa. Mindig sok pap jött el.

Fél kilenckor kezdődött a diákmise a bentlakóknak, de sok városi is eljött, úgyhogy tele volt a templom a diákokkal is. Azoknak a hittantanáruk tartotta a szentmisét. Fél tízkor harangoztunk, megnyitottuk a nagykaput, ott jöttek be a hívek, mert tízkor volt még egy szentmise, és azt, a kettő közül az egyik székesegyházi káplán celebrálta. Akkor is tele lett a templom. Ha mégis volt hely, leülhettünk a padokba, de a nagymisén mindig a kóruson voltunk, az oratóriumban, vagy a sekrestyében – aki még akart második misén részt venni.

Hogyan változott az időben az ünnep?

Körtvélyesi M. Szimplicia: Változott, amikor a papságból sokan meghaltak. Akkor már nem tudtunk reggel annyi misét tartani. Először a diákmise szorult ki, majd a hetes is, a nagymise pedig jóval később átkerült estére. Mindig összébb húzódik. Ma már nem a templomban újítják meg buzgóságból a nővérek a fogadalmat, hanem otthon a kápolnában.

Hogyan ünnepelt a nővér azután, hogy az államosítást követően el kellett hagyja a Zárdát, a nehéz időkben?

Körtvélyesi M. Szimplicia: Ugye, én egy hónap után kaptam állást az erődi plébánián, Sikolya Bálint vezetésével, a háztartást kellett vezetni, és minden munkát, ami a házban adódott el kellett végezni. A templom rendbetartásába is besegítettem. Én főztem, így ettem is, de a fizetés, az olyan volt, hogy egy kabátot sem tudtam magamnak venni az egész évi fizetésemből. De a megélhetés megvolt. Ott ünnepeltem a Szeplőtelen fogantatást, de a rendtársak mind elhelyezkedtek állásba, és nem voltunk már együtt. Öt esztendeig ott voltam, majd az aggmenházban, amit az állam tartott fenn. Ott még volt huszonhét nővér. Oda kellett konyhás, és a tisztelendő anya be is hozatott, amikor Sikolya atyát elhelyezték Gyulafehérvárra. Aztán az öregeket elvitték Károlyba, és később visszahoztunk tizenegyet a Vörösmarty-ra, meg ahova lehetett, ők már itt haltak meg. De nem tudtunk úgy együtt ünnepelni.

Most újra ünnep lesz, vasárnap tartják a Zárda búcsúját, előrehozva az ünneplést hétfőről, amikor Szeplőtelen fogantatás napja lesz. Milyen ma az ünnep?

Körtvélyesi M. Szimplicia: Most is triduummal készülünk az ünnepre, díszítjük a templomot. Már jóval kevesebben vagyunk nővérek, az idős rendtársak nem tudnak eljönni. De várjuk a híveket az este hat órától kezdődő szentmisére. Ez már a harmincadik Szeplőtelen fogantatás azóta, hogy itt a Zárda templomban szolgálok.

Mit szokott a nővér ilyenkor kérni a Szűzanyától, amikor imádkozik hozzá a nagy ünnepen?

Körtvélyesi M. Szimplicia: Énnekem nagyon sok kérésem van, mert sokért kell imádkozzak… Hol az egyikért, hol a másikért, kell imádkozni.