A viselkedésproblémákat fontos komolyan venni, mivel hosszútávon komoly következményekkel kell számolnunk. Valamint azt is fontos tudni, hogy kezelésük legtöbb 13 éves korig a leghatékonyabb, mivel ezt követően már annyira berögzültek, hogy a változtatásuk, megszüntetésük kevésbé lesz eredményes.
A viselkedéses problémák lehetnek önmagukban, de jelen lehetnek járulékos tünetekként is. Előbbi esetben inkább pszihológiai jellegű a problémákról beszélünk és így a kezelésük is inkább ilyen természetű, míg utóbbi esetben, az együttműködés hiánya, a viselkedéses tünetek egy más probléma járulékos tünetei. Jelenlétük azonban gátló hatású, hiszen bármilyen tanulási helyzetben, alapvető a viselkedéskontroll megléte – hisz akkor vagyunk képesek hatékonyan új dolgokat megtanulni, amennyiben a nem megfelelő viselkedésünket le tudjuk gátolni, együtt tudunk működni és oda tudunk figyelni a feladat-helyzetekben. Ha a viselkedéses probléma csak másodlagos, a vezető tünetrendezéssel addig nem tud a terapeuta dolgozni, ameddig a gyerek nem együttműködő. Ebben az esetben az elsődleges célja a fejlesztéseknek az önkontroll, a feladattudat és a monotóniatűrés kialakítása.
Ahhoz, hogy sikeres legyen az óvodai, iskolai beválás, és a tanulási vagy fejlesztési folyamat hatékony legyen, elengedhetetlen az önkontroll, monotó-niatűrés, a feladathelyzetek megtartása és az általános társadalmi normáknak a betartása.
Milyen terápiák javasolhatóak ?
(Tervezett Szenzomotoros Tréning)
A terápiás forma függ a gyermek:
Minden viselkedéses tünet esetében fontos megvizsgálnunk, melyek a kiváltó tényezők, hisz hatékonyan csak úgy tudjuk megszüntetni a panaszokat, ha a probléma direkt forrását próbáljuk kezelni.
Leggyakoribb viselkedéses tünetek, melyekre javasoljuk:
Ezen tünetek bármelyike akár óvodai, akár iskolai környezetben nagy valószinűséggel járulékos problémákat von maga után, mint a gyermek kirekesztése, állandó fegyelmezése vagy büntetése – melyek következtében önértékelési-, érzelmi-, szociális- és nem utolsó sorban pszichoszomatikus problémák is megjelenhetnek.
A viselkedéses problémák egyik esetben sem javíthatók izoláltan. A fejlesztésnek, terápiának ki kell terjednie az érintett gyermek környzetére (iskolai-óvodai-családi környezet) is, legfőképp abban az esetben, ha a környezeti tényezők generálják, vagy fenntartják a dezadaptiv viselkedési mintákat.
Várható eredmények: