Elmentél, mi pedig maradtunk… és mondanod sem kell, hisz oly sokszor mondtad míg velünk voltál, hogy mi a feladatunk…tenni a dolgunk, segíteni tovább, használni azt a tehetséget és adományt amit ajándékul Istentől kaptunk, amikor a világra jöttünk!

Ebben az intézményben is ott dobogott a Szíved! Oly sok mindenben ott van a gondviselésed, ami arra emlékeztet, hogy mindig vigyáztad és óvtad ezt az intézményt, hogy menedéke lehessen oly sok gyermeknek és családnak, akinek nehéz sors adatott.

Oly sokat tettél, hogy lehessen, hogy megszülethessen, hogy megóvd, hogy működhessen…és tudjuk, hogy vinnünk kell tovább, ugyanolyan becsülettel és hittel, ahogyan ebben Te mindig is bátoritottál minket!

Viszont hatalmas űrt hagytál és oly tragikus hirtelenséggel hagytál itt minket, hogy szinte alig hisszük, hogy ez valóban megtörtént..

Igyekszünk mindent továbbvinni, szeretetben, hittel és becsülettel szolgálni azokat, akik hozzánk betérnek és segitséget kérnek! Probáljuk majd úgy továbbvinni ezt a munkát, ahogyan Veled együtt eddig is tettük, de tudjuk sokkal nehezebb lesz Nélküled.

De hisszük, hogy odafentről továbbra is óvod és gondját viseled majd intézményunknek, a munkaközösségnek. Kísérsz majd minket továbbra is utunkon és továbbra is segitesz majd, ha imáinkban tanácsért hozzád fordulunk!

Isten Veled drága Feri tiszti, emléked közöttünk marad – mert nemcsak vezető voltál közöttünk, hanem igazi Barátja oly sokunknak!