Az autizmus világnapja van ma, ragyogj kékben,

Rengetegen vagyunk ebben a világban érintettek.

Minden nap harcolunk, vívjuk a csatáinkat,

Mit a kívülállók abszolút nem értenek, nem láthatnak.

Minden auti gyermek egy különleges csoda,

Úgy látják a világot ahogy mi nem láthatjuk soha.

Meglátják a szépet egy fényben-hangban,

De képesek kiborulni például egy boltban.

Ilyenkor sok ember nem érti meg őket,

Neveletlen gyermek! Egyből megszólják a szülőket.

Pedig a gyermek csak MÁS és nem neveletlen,

Minden zajra, hangra, fényre szenzorosan érzékenyek.

Egy szülőnek a legnehezebb pillanatok egyike,

Magukhoz ölelnék a kis csodájukat, ám ő elmenekül messzire.

Meg kell tanulni elfogadni, hogy érinthetetlen kincsek,

Számukra más jelentése van egy egy érintesnek, ölelésnek.

Az autizmus egy hullámvölgyekkel teli utazás,

Egyik nap fent szárnyalunk, másnap pedig jön a zuhanás.

Szavak nélkül beszélnek hozzánk minden nap,

Megérteni, elfogadni, segíteni ez az igazán hatalmas feladat.

Vannak napok mikor jönnek a súlyos fellegek,

Dörgések, villámok cikáznak de nem kint hanem idebent.

Indokolatlanul jönnek a dührohamok, ordítás, csapkodás,

Szavak nélkül így mutatják hogy valami nem jó, nagyon más.

Arra kérek mindenkit ne ítélkezzen tudatlanul,

Igyekezzen mindenki megtanulni mit is jelent az autizmus.

Csak mert mások nem kell félni az auti gyermekektől,

Inkább kérdezd miben tudsz segíteni a szülőktől!

Ne feledd a 3 kulcsszót:

Megérteni, elfogadni, segíteni!

Írta: Tóth Gergelyné