Dyslexia (tanulási zavar) prevenció
Tanulási zavar (dyslexia) veszélyeztetett gyereknek tekintjük azt, aki az intelligencia szint alapján, az elvárhatónál lényegesen alacsonyabb képességekkel rendelkezik (óvodában illetve I. osztályban). Ez az állapot egy sajátos kognitív tünetegyüttessel jár együtt.
A dyslexia prevenció fogalma Meixner Ildikó nevéhez fűződik, aki úgy tartotta, hogy egy diszlexiásnak mondott gyermeknek sokkal hosszabb időre van szüksége az olvasás-írás elsajátításához, mint a többieknek. Ezért, ha már az óvodában felvetődik a diszlexia veszélyeztetettség gyanúja, már ott el kell kezdeni a fejlesztést. A diszlexia prevenciós terápiának lényeges része tehát a sokoldalú képesség-, készségfejlesztés, az olvasás- és írástanítás előkészítése, az olvasási kedv felébresztése, az olvasás tanítása. Alapelve a fokozatosság, és a megfelelő mennyiségű idő biztosítása, az olvasás tanításhoz.
A terápiában nagy hangsúly tevődik a beszédfejlesztésre, a szókincs gyarapítására, a mondatalkotás gyakorlására, a téri tájékozódás, a ritmushoz kapcsolódó készségek, a mozgás, az észlelés fejlesztésére. Ezt követően kezdődhet el az olvasás- írás tanítása.
Gyakori tünetek, melyekre ajánlott a dyslexia prevenció: nem múlik el az élettani pöszeség, beszédébe nehezen épülnek be az újonnan kialakított hangok, jól megtanult hangokat újra elveszítenek, szegényes szókincs, szegényes mondatalkotás, rossz kifejezőkészség, figyelem- és koncentrációs nehézségek, rossz ceruzafogás, vonalvezetési gondok, kialakulatlan, bizonytalan téri- és időbeli tájékozódás, számmal, mennyiséggel kapcsolatos problémák, gyenge ritmusérzék (gyakori az amuzikalitás, a nyelv alapvető ritmusát, zeneiségét nem képes érzékelni).
Egy terápia időtartama 30-50 perc között váltakozik, hetente egy-két alkalommal, kortól és a gyermek állapotától függően. Ahhoz, hogy komplex eredményeket érhessünk el szükséges az otthon is történő rendszeres gyakorlás.
Dyslexia (tanulási zavar) reedukáció
Tanulási zavaros gyermeknek tekintjük azt, aki normális, átlagos oktatási körülmények között (II. osztály) képtelen megtanulni írni, olvasni, vagy számolni – ha ezeken a területeken az iskolai teljesítménye jelentősen elmarad az intelligenciahányadosa alapján elvárható teljesítménytől.
A dyslexia reedukációnak nevezzük, a más dyslexiássá vált gyermekkel való fejlesztő foglalkozást. A reedukáció fogalma Meixner Ildikó nevéhez fűződik, aki élesen elhatárolja ezt a fejleztési módszert a sima korrepetálástól, a tananyag begyakorlásától.
Ez egy komplex fejlesztési módszer, melynek célja, hogy a gyerek megtanuljon helyesn írni és olvasni. A fejlesztés maga, viszon nem csupán az olvasás-írás megtanításáról szól, hanem más olyan részképességek komplex fejlesztését is magába foglalja, melyek szükségesek az előbbiek optimális működéséhez.
A terápiás folyamat hosszadalmas is lehet, hisz gyakori eset, hogy a sok betűtévesztés miatt, a gyereknek újra kell tanulnia a betűket. A szülőknek fontos megérteniük, hogy az írásban-olvasásban a tévesztéseket a gyermek nem szándékosan produkálja, hanem ezek a dyslexiájának a tünetei.
Gyakori tünetek melyekre ajánlott a dyslexia reedukáció: betűtévesztések, betű/szótagkihagyások és/vagy betoldások, lassú olvasási tempó, szövegértés zavara, szegényes szókincs, szegényes mondatalkotás, rossz kifejezőkészség, grammatikai hibák, szótalálási nehézségek vonalvezetési gondok (kiolvashatatlan az írása, csúnyán ír), írott/nyomtatott formák keverése írásban, gyenge ritmusérzék.
Egy terápia időtartama 30-50 perc között váltakozik, hetente egy-két alkalommal, kortól és a gyermek állapotától függően. Ahhoz, hogy komplex eredményeket érhessünk el szükséges az otthon is történő rendszeres gyakorlás.
