Viselkedéses funkciók fejlesztése

A viselkedésproblémákat fontos komolyan venni, mivel hosszútávon komoly következményekkel kell számolnunk. Valamint azt is fontos tudni, hogy kezelésük legtöbb 13 éves korig a leghatékonyabb, mivel ezt követően már annyira berögzültek, hogy a változtatásuk, megszüntetésük kevésbé lesz eredményes.

A viselkedéses problémák lehetnek önmagukban, de jelen lehetnek járulékos tünetekként is. Előbbi esetben inkább pszihológiai jellegű a problémákról beszélünk és így a kezelésük is inkább ilyen természetű, míg utóbbi esetben, az együttműködés hiánya, a viselkedéses tünetek egy más probléma járulékos tünetei. Jelenlétük azonban gátló hatású, hiszen bármilyen tanulási helyzetben, alapvető a viselkedéskontroll megléte – hisz akkor vagyunk képesek hatékonyan új dolgokat megtanulni, amennyiben a nem megfelelő viselkedésünket le tudjuk gátolni, együtt tudunk működni és oda tudunk figyelni a feladat-helyzetekben. Ha a viselkedéses probléma csak másodlagos, a vezető tünetrendezéssel addig nem tud a terapeuta dolgozni, ameddig a gyerek nem együttműködő. Ebben az esetben az elsődleges célja a fejlesztéseknek az önkontroll, a feladattudat és a monotóniatűrés kialakítása.

Ahhoz, hogy sikeres legyen az óvodai, iskolai beválás, és a tanulási vagy fejlesztési folyamat hatékony legyen, elengedhetetlen az önkontroll, monotó-niatűrés, a feladathelyzetek megtartása és az általános társadalmi normáknak a betartása.

Milyen terápiák javasolhatóak ?

• Szocializációs csoport
• Hidroterápia
• Egyéni/csoportos TSMT

(Tervezett Szenzomotoros Tréning)

• Pszichodráma csoportok
• A család pszichoedukációja
• Pszichológiai tanácsadás és/vagy pszichoterápia, családterápia

A terápiás forma függ a gyermek:

• állapotától és/vagy diagnózisától (ha van)
• életkorától
• együttműködési készségeitől (attól függően, hogy egyéni vagy csoportos helyzetben jelentkeznek a problémák)
• értelmi képességeitől
• a viselkedéses problémák kiváltó okától

Minden viselkedéses tünet esetében fontos megvizsgálnunk, melyek a kiváltó tényezők, hisz hatékonyan csak úgy tudjuk megszüntetni a panaszokat, ha a probléma direkt forrását próbáljuk kezelni.

Leggyakoribb viselkedéses tünetek, melyekre javasoljuk:

• Nehezített beilleszkedési képesség
• Szabályok elfogadásának és betartásának nehézsége
• Feladathelyzetből való kiszállás
• Viselkedésbeli kontrollfunkciók  gyengesége
• Agresszió, autoagresszió, akaratos, öntörvényű viselkedés.
• Áldozat, bohóc, agresszor szerepek
• Alacsony motivációs szint
• Gyenge monotónia és frusztrációtűrés

Ezen tünetek bármelyike  akár óvodai, akár iskolai környezetben nagy valószinűséggel járulékos problémákat von maga után, mint a gyermek kirekesztése, állandó fegyelmezése vagy büntetése – melyek következtében önértékelési-, érzelmi-, szociális- és nem utolsó sorban pszichoszomatikus problémák is megjelenhetnek.

A viselkedéses problémák egyik esetben sem javíthatók izoláltan. A fejlesztésnek, terápiának ki kell terjednie az érintett gyermek környzetére (iskolai-óvodai-családi környezet) is, legfőképp abban az esetben, ha a környezeti tényezők generálják, vagy fenntartják a dezadaptiv viselkedési mintákat.

Várható eredmények:

• viselkedéskontroll kialakulása
• agresszívitás csökkenése
• feladathelyetek megtartása
• monotóniatűrés fejlődése
• szabályok betartásának könnyebbsége
• együttműködési készségek javulása